Én továbbra is trédelek

Sokan kérdezik, mivel is telnek napjaim. Nos, az évek során megtanultam tradelni...

Ezt nem amolyan fellengzősen írom, csak úgy érzem, egy hosszú, és magamnak megkeményített út van már mögöttem, ami a trédelést illeti. Kialakult saját rendszerrel, attitűdökkel. 
Szeretnék kis információt átadni ezekből, hogy vissza is tudjak adni valamit én is.

Általában nem tudjuk, hogy az, amire vállalkozunk, mit is jelent, de azért van némi fantáziánk, és másoktól kapott infónk, mi lesz, ha az adott dolgot elérjük. A tréddel kicsit másképpen van, mert szinte alig elérhetők a jó traderek, pláne alig megkülönböztethetők a kamu tréderektől, főleg a pályafutásunk elején.

Ezért van az, hogy amikor elkezdjük, TELJESEN mást gondolunk erről az egészről, mint akkor, amikor már ott vagyunk a siker mezején:)

Ez nem feltétlen gond, de az álmok jó esetben teljesen átalakulnak. Mit értek ezalatt? Én az elején abban a hitben éltem, hogy a trédelés egy mechanikusan emgtanulható valami, ami szigorú szabályokat követ, és a végén havi x százalékot meg fogja hozni, amit majd felskálázok a csillagos égig, de minimum a dollármilliárdosok szintjére. Nos, most úgy érzem, hogy a legkeményebb, évekbe kerülő rész az önismeret volt. Ez nagyon kemény munka volt nekem, és nem kevés pénzbe, időbe, energiába került, és még bele is betegedtem. Nem csodálom, hogy sokan feladják. Inkább azon tűnődöm, én miért nem adtam fel... Vagyis feladtam kétszer is, de valahogy éreztem, ez menni fog nekem. Nem azért, mert elvakított a pénz. Egyszerűen van olyan, amin érzem, hogy ez nekem emgtanulható, és van, ami nem. Mint a vezetés, amikor érzi az ember, ez menni fog neki mondjuk. Máson meg érzi, hogy ez nem. Évek alatt sok embert láttam elbukni, sőt, kettőt belehalni is a trédbe... Ezek nagyon súlyos dolgok, és mindig eszembe jut, mennyire erős függéseket tud kialakítani a tőzsdézés... Mint a szerencsejáték, vagy a drogok, ilyen tekintetben ugyanazok, mert egyik sem jótékony az egészségre, csak a legalitás szintjén van különbség köztük. 
Most, amikor már tényleg van egy kialakult rendszer, de inkább életstílus, nem érzem különlegesnek ezt a dolgot. Persze, a pénz fontos, és szükséges, és ennek az oldalának nagyon örülök, de nem érzem azt a világboldog hangulatot, amit akkor elképzeltem magamnak a legelején. Örülök, de a sok lelki megpróbáltatás alázatra intett. 

A tőzsde felnagyítja, ami belül van. És ledarál könnyedén, mint egy PET-palackot...

Egy jó trader miről ismerszik meg? Ahogy, és amiről beszél. Számlakimutatás nélkül is lerí valakiről, ha tudja mit beszél. De persze legyen emögött értelmezhető számlatörténet is. A piacon rengeteg előny van, a kérdés, megtalálja-e az ember önmagában.

Összefoglalva szerintem, amik miatt nem sikeresek az emberek, az főleg ezek miatt és/vagy felállásban lehetnek:

-nincs pozitív önkép
-nincs cél, terv ezzel az egésszel
-nincs megfelelő kreativitás egy saját rendszer, életforma kialakításához
-nincs megfelelő kitartás
-nincs meg a helyzetfelismerés, hogy ez nekünk való-e egyáltalán
 

Persze lehet még több indoka, de én főleg ezeket látom. És nem az idő, pénz hiányát...

Jó szerencsét!

Dávid